Tartalomjegyzék:
Kürthy Sándor: kulcs a képekhez
Kürthy Sándor festőművész
1921. január 21-én született Berettyóújfaluban és 2005 április 7-én hunyt el Budapesten.
Tanulmányait a Székesfővárosi Felső zeneiskola zeneszerzés szakán Sugár Rezső növendékeként kezdte. Képzőművészeti tanulmányait magániskolákban folytatta. Mesterei voltak: Bornemissza Géza és Fischer Ernő festőművészek.
Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és választmányának, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és választmányának, a festőszakosztály vezetőségének, továbbá a magyarországi Jung Egyesületnek,a Művészetbarátok Egyesületének, a Hamvas Béla Körnek.
Festőművészi, grafikusi tevékenysége mellett művészeti íróként ismert és megjelent egy kötet verse is. Foglalkozott filozófiával és pszichológiával. Írásainak sajtó alá rendezése folyamatban van.
Első önálló kiállítása meghatározta életpályáját, mert a kiállított képek modernsége miatt a politikailag nem kívánatos kategóriába került. Azonban ez a kiállítás eredményezte Kassák Lajossal és Hamvas Bélával kötött barátságát.
Új és egyéni hangvételű képei felkeltették az Esseni Folkwang Múzeum figyelmét, kiállították képeit és vásároltak is belőlük. Képei megtalálhatók még Amerikában, Finnországban és Indiában is, valamint számos hazai magángyűjteményben és a Magyar Nemzeti Galériában. Életművének egy részét szülővárosának ajándékozta.
Lakóhelyén, Budapest, VI.kerületében 15 éven keresztül társadalmi munkában segítette a politikai okokból mellőzött művész kollégákat kiállításaik létrehozásában az 1960-as és 70-es években.
Fontosabb megjelent írásai:A nonfiguratív művészet világában, Terra incognita. Az isenheimi olták az európai szellem reprezentánsa. Hogyan szólít meg a kép? Az életfák üzenete. A zen szerepe a képzőművészetben. A hagyomány, mint kulcs a műtárgyelemzésben (A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsója), Az egyetemesség felé, Az illetékesség veszélyes határai (A szellemi nyitás problémái).
Fontosabb előadások:Pszichiátriai Klinika, TIT Kossuth Klub, Hamvas Béla Kör, Pszichiátriai Társaság, Szellemi Búvárok Egyesülete, Magyar Tudományos Akadémia, V. Ezoterikus-Szellemtani-Pszichológiai Fórum, Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet.
Az előadások témái: A mélylélektan szerepe a képzőművészeti alkotásokban. Életfa világfa. A János vitéz a modern lélektan és az ősi mítoszok tükrében. Gondolatok Jób könyvéről Jung írása nyomán. Művészeti és pszichoterápia, Művészet és néphagyomány, Az aktuális igazságról, Hamvas és a képzőművészet, A festő szemével és több téma megjelent írások anyagából.
Kürthy Sándor önéletrajz (részletek)
Több korszakra tehető munkásságot kellene röviden összefoglalni, bemutatva azok jellemző darabjait is, ami maradéktalanul aligha megoldható feladat.
Kedvezőtlen körülmények között kellett nekivágni és végigjárni a számomra lehetséges utat.
A kezdeti tanulmányok után csakhamar az elvontabb festészet felé terelődött az érdeklődésem, nem minden következmény nélkül. Az un. félabsztrakt megoldások jelzik az első lépéseket ebbe az irányba, ami az 1964-es Dorottya utcai kiállításon került bemutatásra. Ennek a törekvésnek a lényege, hogy konkrét, tárgyi motívumok, ábrázolások helyett tisztán festői, absztrakt elemek alkalmazásával épül fel a kép, de nem kétséges, hogy tájat, utcát, figurákat, stb. lát a szemlélő a naturalitást meghaladó intenzítású formában. Ezeket az útkereső megoldásokat impresszív absztrakciónak lehet nevezni, hol közelebb, hol távolabb a natúrától.
Itt merült fel a dinamikus kompozíciók első gondolata is. Ezek a formák több, másirányú kísérletezés után újra és újra visszatértek csakúgy, mint a kalligráfiák sora, ami centrális jelentőségűvé vált az idők folyamán, összefüggésben a keleti-filozófiák, a magyar népművészet és általában az ősi hagyomány szellemi értékeinek felismerésével párhuzamosan. Ezek az inspirációk az un. jeles képek lapjain konkrét formában is megfogalmazódtak.
Mintegy a kalligráfia ellenpólusaként jelentkezett a tassizmus, a folt szerepe a kompozícióban a kalligráfiával együtt, mint az aktív-passzív, pozitív-negatív, férfi-nő, szellem-anyag, tűz és víz, ég és föld problematikája, de kelet-nyugat ellentétpárja is. A nyugati, jungi értelemben vett individuáció, a Breton féle szürrealizmushoz hasonló felszabadultság és kétségen kívüli rokonság az ősi keleti festészettel, így a japán kalligráfia, vagy a kínai "eszmeírás" szellemével.
Érdekes formai lehetőséget adott a teleecsetből odacsapott pontok sora, ami egészen más vonalrajzot eredményezett, mint amilyenek pl. a csorgatással, folyatással letett vonaljárások karakterisztikuma. Ezek a képek első pillanatra a pointilizmus formáira emlékeztetnek, de teljesen más módon születnek. Megfontolt ecsetnyomok helyett egyetlen mozdulattal keletkeznek, megőrizve a spontaneitás expresszivitását, a más technikával formált képek nyelvezetéhez hasonlóan.
A vizes-olajos technika egymást taszító hatása szintén új megoldásokat tett lehetővé, egy újabb szögből induló megközelítés számára.
Képeim szinte kivétel nélkül állóképek. "Amikor az ember áll, összeköti az eget és a földet, ha lefekszik, elnyugszik az egyetemesben" mondja Hamvas Béla. A függőleges a világtengely, az axis mundi, a szellemi út. A dinamikus formák többnyire jobbra és felfelé mozognak. Gyakori a centrális kompozíció is a "szent közép" jelentőségét hangsúlyozva. Ezek a tények önmagukért beszélnek, nem szorulnának bővebb magyarázatra, ha értenénk és olvasnánk a formák beszédét, ahogy ezt a régiek tették.
Újabb képeimmel tulajdonképpen a postmodern irányzat egyik ágát, a dekonstrukciót akartam meghaladni, ennek minden esztétikai és filozófiai konzekvenciájával. Ezeknek a képeknek ezért a rekonstrukció címet adtam.
A különböző technikai megoldások sokfélesége mögött bizonyos egyirányba mutató magatartás, azonos szellemi alapállás és törekvés ismerhető fel. Ennek lényege abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy ha sikerül félretenni a spekulatív ráció kötöttségét, alkalom nyílik a mélyebb rétegek szellemi tartalmának kifejezésére. Más szóval, a fej helyett a szív dominanciája, vagy a tudattalan tudatosítása a szellemi megismerés a megértés, a kifejezés szolgálatában. Láthatóvá tenni a láthatatlant! Inspiráló feladat.
A mélyrétegek feltárása korjelenség, a tudomány, a filozófia és a művészet területén is nagyjából szinkronban egymással. A művészi megismerés a megismerés komplex formája, mert nemcsak intellektuális, hanem érzelmi és szellemi vonalon is képes megszólítani az embert. Empátia, szuggesztivitás, esztétikum áll a rendelkezésére, mondanivalója kifejtésére.
A szabadság örök vágya az embernek. Ez alól a művészet sem kivétel. De itt van az elcsúszás veszélye is, mert más a szabadság és más a szabadosság, más a diktatórikus, rideg determinizmus és más a rend.
A nagy kérdés: milyen az arány a rend és a szabadság között. Döntően fontos kérdés. Ennek megválaszolása emberi, művészi program és feladat.
Nehezen válok meg a képeimtől. Ahogy szembe kerültem a múlt kultúrpolitikájával, úgy a jelenlegi piaci szellem is idegen tőlem. Munkáimat sohasem tekintettem árucikknek, azok elsősorban szellemi és nem anyagi értékek miatt keletkeztek.
*********************************************************************
Művészi csoportokhoz való kapcsolatom a Népművelési Intézet keretében működő un. kisgaléria mozgalommal kezdődött. A VI. kerületi Hazafias Népfront kiállítási programjait szerveztem és vezettem 15 éven át, ugyanakkor az Építők Műszaki Klubjában a Petőfi Sándor utcában 10 éven keresztül Dr.Soós Imrével, Almár Györggyel közösen rendeztük a zsűrimentes bemutatókat, előadásokat. Ennek folytatója mind a mai napig a Művészetbarátok Egyesülete.
A képzőművész körök tanárainak, a tokaji társaságnak is tagja voltam. Fischer Ernő, Xantus Gyula, Tamás Ervin, Zilahy György, Laborcz Ferenc, Farkas György, Bér Rudolf, Kőrösi Lajos, néha többen is rendszeresen találkoztunk, mindig más-más kollégánál és folyt a vita, kritika a bemutatott képekről. Rendkívül gyümölcsöző évek voltak ezek mindnyájunk számára.
Az 1964-ben rendezett Dorottya utcai kiállításomnak nagy híre volt. Kassák Lajos is eljött megnézni. Gratulált és meghívott az asztaltársaságába. A Malomtó Espresszóban találkoztunk rendszeren. Monostory Moller Pál, Rafael Viktor, Klie Zoltán, Freitag Zoltán, Váradi Sándor voltak ott velem együtt, többször Klára asszony is megjelent körünkben. Néhányunkat Kasi lakására is többször meghívott, bemutatta legújabb képeit, meghallgatta, elfogadta kritikáinkat. Hozzám is eljött Klie Zoltánnal együtt. Legújabb képeimet mutattam meg. Kasi keményen letolt, valósággal dühbe gurult, csak úgy öntötte rám a szentenciákat, már-már a könnyű testi sértés határán. Kasi geometrikus, absztrakt képeket festett és engem is ebbe az irányba fejlődve látott volna szívesen, de hát az én útjaim másfelé vezettek. Ettől függetlenül kapcsolatunk és barátságunk továbbra is megmaradt, Kassák haláláig.
Hamvas Béla a másik póluson állt. Szerinte az aktuális igazságot néha a költő, néha a zenész, néha a festő mondja ki. Most a festőkön van a sor, gondolta. Ezért fordult nagyobb érdeklődéssel a festők felé és kísérte figyelemmel az új utakat kereső művészeket. Több alkalommal járt nálam, néha be sem jelentkezett, csak becsöngetett "erre jártam" mondta és leültünk, megnéztük legújabb képeimet. Nagy beleérzéssel, jó, találó megjegyzéseivel sok segítséget tudott nyújtani, bár inkább kérdezett, mint magyarázott.
Veszekszky Béla képeiből nyílt házi kiállítás Petri Galla Pál lakásán. Zsúfolásig telt ház, a folyosón is álltak. Nagy vita folyt a modern művészetről, éleshangú támadásokkal. Béla ott ült a nyitott ablak mellett egy sámlin és bádog dóznijából néha cigarettát sodort. Élénk figyelemmel kísérte a vitát, de egy árva szót sem szólt.
Nehezteltem is rá emiatt. Csak később értettem meg, hogy ő arra volt kíváncsi, mit mondanak a festők, igazolják-e az ő teóriáját.
A nagy özvegyeket is meghívtuk egyszer. Rácz Aladárné Yvonka, Kassákné Klárika és Bene Gézáné Babi voltak itt. Képnézés, beszélgetés, emlékezés. Nagyszerű asszonyok voltak, igazi társai ezeknek a kiváló embereknek.
A kollégák közül Fischer Ernő, a tokaji társaság és Kassák köre mellett Máriási Iván, Ágh Ajkelin Lajos, Illés Árpád tartoztak a szűkebb baráti körhöz és Hamvasné Kemény Katalin is, aki a Fényes Adolf termi kiállításom katalógusának szövegét írta meg. Vele a mai napig is tart a kapcsolatunk.
1980. óta kerültem kapcsolatba a Komplex Pszichoterápiás munkacsoporttal, a későbbi Jung Egyesülettel, aminek mind a mai napig aktív tagja vagyok. Süle Ferenc és felesége, Koronkay Bertalan, Schnell Endre, Bodrog Miklós, Donát Blanka, Szász Ilma, Orosz Kati, Végvári Valéria, Benyó Dóra képezik a szűkebb kört. Előadások, konferenciák, un. referáló szemináriumok, rendszeres találkozások teszik tartalmassá ezt a csoportot a művészet és pszichológia jegyében, Jung szellemében, aki a hamvasi jelenkortudat kialakításában egyik legnagyobb egyénisége a kornak.
1985-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Filozófia Tanszékének szervezésében alakult meg a Hamvas Béla kör, melynek szintén aktív tagja vagyok.
Fontosabb egyéni kiállítások:
- 1964 Kulturális Kapcsolatok Intézete, Dorottya utca, Budapest
- 1979 Fényes Adolf Terem, Budapest
- 1992 Technika Háza Székesfehérvár
- 1994 Budapest Galéria Nap utca, Bocskai Galéria Budapest
- 1997 MDF Galéria, Vörösmarty Terem, Székesfehérvár
- 2001 Duna Galéria, Budapest
- 2009 Törökszentmiklós Művelődési Központ
- Összesen: 36 egyéni kiállítás
Fontosabb csoportos kiállítások:
- 1968 Folkwang Museum, Essen
- 1969 Kunsthalle, Bielefeld
- 1974 Budapesti Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok
- 1974 Országos Akvarel Biennálé, Eger
- 1983 "Új művészetért 1960-1965" Szeged
- 1983 I. Szegedi Táblakép Festészet Biennálé
- 1994 Vigadó Galéria Európa Elrablása, Budapest
- 1995 Szegedi Nyári Tárlat
- 1996 Országos Akvarell Biennálé Eger
- 1996 VIII. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján
- 1997 Magyar Szalon '97 Műcsarnok, Budapest
- 1997 Írószövetség, Hamvas Béla centenárium, Budapest
- 1998 Vigadó Galéria, ECCE HOMO, Budapest
- 2000 Pataky Művelődési Központ SZÍN-TÉR 2000, Budapest
- 2000 Milleniumi Szalon Olof Palme sétány SZÍN-TÉR 2000, Budapest
- 2000 Országos Akvarell Biennálé, Eger
- 2001 Milleniumi Szalon Olof Palme sétány DIALÓGUS, Budapest
- 2006 Műcsarnok, Budapest - AZ ÚT (1956-2006)
- 2010 Tisztelet a Dalai Lámának,Budapest Galléria, Budapest
- Összesen: 40 csoportos kiállítás
Vélemények, hozzászólások:
Első önálló kiállításom katalógusában 1964-ben Fischer Ernő a következőket írta: "Milyen igaz megállapítás - gondolom - midőn azon tűnődöm egy rövid előszó lehetőségein belül, hogyan ismertessem meg Kürthy Sándor műveit és művészetét úgy, hogy ne legyen "préda". Vigyázni szeretnék arra, hogy műveinek közvetlen, természetes muzsikáját ne kényszerítsem megrögzött, művészettörténeti formulákba, fogalmakba. Úgy szeretnék beszélni róla, hogy megőrizzem az alkotó egyéniségét, eredetiségét anélkül, hogy közhellyé általánosítanám, vagy nemzedékek erőltetett rendjébe törném.
Milyen legyen az a szellemi nézőpont, ahonnan mindez ilyen értelemben szemlélhető, s az a néhány gondolati támpont, mely az értelem fényével világítja be e sajátos világot, Kürthy Sándor művészi világát?
Úgy gondolom emberi, művészi adottságainak tudomásulvételén túl az az izgalmas számunkra, ahogyan az alkotó önnön szobrát faragja, teszi körüljárhatóvá, értelmessé, ahogy pályáját kifejti. Az ismeret síkján a tudatos, az egyetemes, magát és művészi világát tervszerűen építő és újraépítő művész Kürthy Sándor. A bepillantás izgalma - művészetének egzegézise. Művei bátorságról, művészi merészségről, találékonyságról beszélnek. Elvontságra - a legnemesebb és szükségszerű értelemben - teljességre és tisztaságra törekszik. Állandóan makacsul és tervszerűen "vallatja" a művészetet, önmagát. Ezért élete - alkotó pályája - örökös készenlét és éber várakozás. Művészi lelkének az a virtuális állapota ez, amely az életnek és énnek, tapasztalatnak és eszmélésnek harmóniába olvasztásából, a valóság kozmikus méreteinek és véges önmagunknak áthidalásából áll elő. Aki egyszer már eljutott a feszültségnek erre a fokára, annak művészi pályáján már végig ez marad legnagyobb élménye."
1979. augusztus 30-á a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállításomhoz Hamvasné Kemény Katalin írt bevezetőt, máig érvényes, lényeglátó megállapításokkal.
"Valamennyi látásban gyökerező művészet önmaga csúcspontját, végső határán a zenében éri el." (R.Kassner)
"Kürthy Sándor tassiszta tablóiban első pillanatra az impulzív temperamentum erőteljes dinamikája ragad magával, a további szemléletben bontakozik ki a látszólagos leegyszerűsítésben rejlő komplexitás. Motívumai nem a természet látványának lebontásával, inkább azokkal az ősképekkel rokon, amelyek a természet és természetünk mélyén kibontása várakoznak. Bizonyítéka ez, hogy az absztrahálás nem az adott valóság szegényítése. A levetkőztetés bizonyos fokon túl felöltöztetés is, egy mélyebben rejlő képvilág felszabadítása. Tassiszta képeinek feltűnő kettőssége és birkózása a minden lehetőséget magában rejtő és kínáló folt, s azt ellenpontozó kalligrafikus átmetszések között.
Vérmérséklete a kötetlenül hullámzó dallamot, intellektualitása a struktúrát igényli. Azt lehetne mondani, hogy az élet mindig megújuló öröme nem engedi magát tiszta geometriába törni, viszont a zenei fegyelem adta ízlés megfékezi az amorf foltok túltengését.
Formaalkotásának jelen fázisát a kalligráfia fémjelzi. Fémjelzi, mert bár a tassizmust és a kalligráfiát gyakran egy nevező alá sorolják és a kettő között van is rokonság, de a kettő úgy viszonylik egymáshoz, mint a felhő és a hókristály, mint az olvadó fém és a belőle ötvözött ékszer. A tache, a folt a "minden lehet" a kalligráfia, csak az az egy Kalligráfia annyit jelent, mint szép írás. A XI.sz-i Kuo Hszi írás és festés művelése között nem lát különbséget. És valóban, a csúnyán írott jel a kínaiban azonos a mi helyesírási hibánkkal. Ez az a pont, ahol Kürthy Sándor sajátos helyét piktúránkban meg lehet jelölni. Nála a folt, s az abból kialakuló kalligráfia nem kirándulás és nem egy formakísérlet a többi között. Tache és kalligráfia festészetének központi problémája. Volt bátorsága a konvencionális világkép dimenzióit a spontán születő foltig lebontani, s azt saját központú "szépírássá" ritmizálni.
A ritmus, legyen az rajzolt, vagy énekelt, valóban a horizontálisok és vertikálisok viszonyára vezethető vissza, de hajlataik modulációk váltakozása, egymáshoz való viszonyulása számtalan. Kürthy Sándornak még tisztán tassisztának minősíthető képeiben feltűnő egyrészt a vertikális tengely, másrészt az azt merevségéből oldó kerengő mozgás. Hogy kalligráfiáinak muzsikája összefügg-e zenei gyakorlatával, az legfeljebb életrajzi adat, műhelytitok és így nem számít. Számít az, hogy a nézőben a kristályosan tömörülő formák, a szférikus mozgás zenei élményét keltik. Most, mintha a foltok tehetetlen tömegükből kimozdulva szerte szikráztak volna és festői nyelven, a kalligráfia ritmusában táncolnának meg egy olyan világot, amelyben arányos a fantázia és a mértéktartás, a rend és a szabadság, egy olyan világ jelképét, ami csak az övé, de amelyben mind a magunkéra ismerünk".
*********************************************************************
A művészet című folyóirat 1965. januári számából: "Még azok is, akik nem keresik éppen az "levont" műveket, bizonyos szimpátiát kell hogy érezzenek grafikai lapjainak izzó formaalkotású kedvvel odavetett éles vonalvezetése iránt". (Lengyel Géza)
A művészet című folyóirat 1966. júliusi számából: "Kürthy Sándor … nonfiguratív festő. Érdekes azonban, hogy ezek az absztrakt festmények mégsem hatnak elidegenítően, sőt még ellentmondásra sem ingerelnek. Valami egészen ritka ízlést, kultúrát sugároznak… Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy érezzük, hogy ezt a festőt teljesen kielégíti, ha szín-álmait úgy élheti ki, mint egy zongoraművész, aki a maga gyönyörűségére végtelen és csak önmagukért való dallamokat, ritmusokat és változatokat improvizál hangszerén." (Fóthy János)
A XXe siécle párizsi művészeti folyóirat 1967. június 28-i számából: "Vizuális művészeti törekvések kelet-európában" című tanulmányból: "… Kürthy Sándor … mesteri tudással tevékenykedik Morris Louis és Jenkins között …" (Umbró Apollónio)
*********************************************************************
- „Egyszerre felmutatni az állandóságot és mulandóságot, az esetlegest és a lét geometriáját, az egyedülit és az általánost, a lét dinamikus egyensúlyát”.
- „Könnyedség és mélység, lendület és fegyelem” (Máriási Iván festőművész)
- „Ez egy következetes magatartás, magas filozófiai tartalommal. Te kitartottál és végig vitted és belülről gazdagítottad , ez óriási! Csupa dinamika, őszinte hang, semmi spekulatív elem. Ezt senki nem csinálta rajtad kívül. Változatos, de azonos szellemben készült mindegyik. Össze tudtad hozni a tassizmust és a kalligráfiát. Kiteljesedett nálad ez a festészet. Nagyon tartalmas, szép írás volt a művészetben a zenről szóló írásod. Ez a szellem itt van a képekben is, szabad lendület, dinamika, őszinte, bátor, következetes hűség a belső hanghoz, akármit is mondanak az emberek. Sehol semmi kifogás”. (Tóth László festőművész)
- „Idestova 20 éve kísérem figyelemmel művészetedet, ami állandó az örökös változásban a szellemi háttér és a technikai újítások tökéletes szinkronitása, mindez egyre magasabb fokon.” (Pongrácz Zoltán zeneszerző)
- „Változatosság, sokrétűség. Hiába, ezek a magyarok. És nem tud róluk a világ. Felszabadítóan hatottak rám. Gyönyörűek. Jó elüldögélni a képek társaságában és csak nézelődni, végig pillantani a képeken. Világnagyság lennél, ha nem itt élsz. Ez borzasztó. Micsoda ízlés, festői véna …” (Chován Lóránd festőművész)
- „Kevés nálunk a francia ízlés, ahol játékosság, könnyedség van. Ezek a képek ilyenek.” (Kocsis Botond)
- „A nonfiguratív képek szimbolikus és dinamikus ereje, elemi erősségű hatása az emberi létezés értelmére irányítja figyelmünket, melyet megerősít a művész hiteles egyénisége.” (Dr.Wiedermann László fizikus)
- „A csodálatos festmények legnagyobb része zenei asszociációkat ébreszt. Hogy mennyire rokon a két művészet!’ (Banda Ede és Ida)
- „Ezen a kiállításon kiderült, milyen következetes, szerves és emelkedő folyamat Kürthy Sándor festészete. Új érzékenységű réteget fenek fel a „japános rajzolatok” (Kemény Katalin író)
- „Nagy magasságokba és mélységekbe visz bennünket Kürthy Sándor egyedülálló művészete. Köszönjük” (Erdélyi Zsuzsanna)
- „Amit csinálsz, annak ontológiai mélysége, alapja van, filozófia, humánum, igazság, harmónia, esztétikum van a háttérben. Szabadságra, felszabadulásra törekszel, de ott van mindenütt a rend is.” (Fischer Ernő festőművész)
- A XX-dik század utolsó éveinek piktúráját láttam, amely lépést tart a világgal (sőt meg is előzi) korszerű és hagyományos egyszerre, ezzel válik maradandóvá.” (Bosnyák Sándor tanár)